Szinte nincs olyan ember Marcaliban és a régióban, aki ne látta volna a Takács házaspár néptáncos tanítványait fellépni a különböző rendezvényeken, falunapokon, fesztiválokon. Számos lenyűgöző élményt köszönhetünk nekik.
- Hogy kezdődött?
Edina: Lengyeltótiból származom. A családban nem volt senki, aki néptánccal foglalkozott volna. Anyukám főnővér volt a lengyeltóti, majd a marcali kórház krónikus osztályán, sajnos már nincs közöttünk, apu a fonyódi pályamérnökségen dolgozott. Én a véletlennek köszönhetem a táncot, ugyanis furulyázni szerettem volna, de nem tudtam kottát olvasni. Erre azt javasolta a tanító nénim, hogy keressek más elfoglaltságot magamnak. Erre elmentem megnézni a néptáncosokat és ott ragadtam közöttük. Van egy lánytestvérem, ő és a családja is néptáncolt. Kereskedelmi iskolát végeztem, már tanítás mellett végeztem el a főiskolát.
Gábor: Én is lengyeltóti vagyok. 1980-ban kezdtem táncolni. Édesapám ezt egyáltalán nem támogatta, holott ő színjátszó csoportban mandolinozott, énekelt és táncolt, egyébként pedagógus volt. Anyukám pedig vezető óvónőként dolgozott. Sajnos már egyikük sincs velünk. Először Fonyódon a gimnáziumban énekkarra jelentkeztettek, de nem tudtam kiénekelni a magas hangokat. Tengerdi Győző bácsi erre azt mondta, akkor menjek el táncolni. Megtettem, rövidesen már az első sorban roptam, és segítettem a lassabban haladóknak. Második generációs pedagógus vagyok, Edina első. Népművelőnek készültem. Kaposvárra jártam a tanítóképzőbe, aztán Szombathelyen a tanárképzőt végeztem, majd a közoktatás-vezetői képzést és a Táncművészeti Egyetemet. 2000-ben jöttünk el együtt Marcaliba, megpályáztam a művészeti igazgatóhelyettesi állást a Noszlopy Iskolában.
- Hogy indult a táncos képzés?
- Előttünk már két éve működött körülbelül hatvan gyermekkel. Még a Baglas együttes akkori vezetője, Mosóczi István vetette fel a néptánc tanszak ötletét, hogy legyen utánpótlás bázisa a Baglasnak. Ez működött is a legutóbbi időkig. Takinak volt a pályázati kiírásnak megfelelő végzettsége, eljöttünk Marcaliba. Volt, hogy a kollégákkal 350 főre felvittük az évek során a néptánc tanszak létszámát. 2001-2007 között minden nyáron néptánc tábort csináltunk a gyerekeknek a buzsáki faluházban. Mindent előre leszerveztünk, sok munka volt vele, de megérte. Aztán 2008-ban megszületett Gergő fiam, akkor hagytuk abba a táboroztatást. Ezen kívül nyaranta kb. 15 fellépésünk is volt. Szerettük csinálni. Fellépések előtt és után még haza is szállítottuk a gyerekeket saját gépkocsival. Sokszor hívtak bennünket külföldre is táncolni, 2010-17 között folyamatosan. Hamburgban hétszer, Erdélyben tízszer, Olaszországban kétszer jártunk, de táncoltunk Lengyelországban, Franciaországban, Medulinban. Mozgalmas időszak volt.
- Honnét szereztétek be a ruhákat?
- A térítési díjak 2013-ig az iskoláknál maradtak, viseletekre, utazásra, zenekar kifizetésére lehetett költeni. Pályázati pénzekből is gazdálkodtunk. Győrben, Sármelléken, Kisberényben varrattuk a ruhákat. A Baglas is készíttetett viseleteket a kisebbeknek is.
- Jártatok gyűjtőutakra?
Gábor: Először még a kemény Ceausescu időkben, 1983-ban voltam Erdélyben gyűjteni. Volt, hogy szalmabálákban bújtunk meg a milicisták elől. MK 27-es magnóval vettük fel, ahogy a kukorica morzsolása közben énekeltek, muzsikáltak nekünk.
Edina: Egyszer Magyarszentbenedekre kisbusszal, autókkal ment a csoport az adatközlőhöz. Itt Vincze Árpi bácsi táncolt és énekelt nekünk.
Elmesélte azt is, hogy több mint tíz éve nem látta a Spanyolországban élő leányát, erre éppen akkor toppant be hozzá. Elkezdtek folyni a bácsi könynyei, a gyűjtést nem tudtuk befejezni, de felemelő pillanatok voltak ezek. De vajdaszentiványi, Küküllő-menti táncokat is gyűjtöttünk. Jártunk tánctáborokba is tanulni. Itthon sorozatot indítottunk azzal, hogy nemzetközileg is híres zenészeket, táncosokat hívtunk meg Marcaliba. Két külföldi út közben beugrottak hozzánk és táncházat tartottunk a Művelődési Házban vagy épp Lókon. Ma is folyamatosan kutatunk új táncok után, Erdélyben még fellelhetők ezek. Illetve a Zenetudományi Intézet honlapján rengeteg archív felvétel van, ezek közül is tanítunk be. Ha van rá anyagi keretünk, vendégoktatókat is hívunk. Örömmel vettünk részt annak idején évekig az Eurofolk Fesztivál szervezésében. Még ma is kapcsolatban állunk a török, spanyol, francia csoporttal. Ha hasonló rendezvényt tervez a város, szívesen segítünk a szervezésben.
- Ma már egyikőtök sem dolgozik iskolában.
- Nagyon szerettünk Kiss Lajos igazgató úrral dolgozni. 2021-ben átkerültünk a zeneiskolához. Hajas Béla igazgató úr segítségével ekkor szintén lehetőség nyílt egy kis viseletvásárlásra. Az utóbbi időben úgy éreztük, váltanunk kell. A Művelődési Házban egyesületi szinten tanítjuk tovább a gyerekek egy részét, a szüleik kérésére.
- Hány tagotok van most?
- A Baglasban 28-an vagyunk, ők középiskolások és a felsőoktatásban tanulnak, a kicsiben kb. 20 fő, 5-8. osztályosok. A kilencedikesek lejárnak segíteni a kisebbekhez. Az önkormányzati hivataltól kaptunk három irodát, itt helyeztük el a ruhatárat.
- A családról mit tudhatunk?
- 24 éve vagyunk együtt, 12 éve házasodtunk össze. 2003-ban született Bence, 2008-ban pedig Gergő. Mindkettőjükkel a táncteremből mentem a szülőszobára. Ők szó szerint ebbe születtek bele. Bence a Magyar Állami Népi Együttes hivatásos táncosa.
Gergő ősszel fogja kezdeni ugyanazt az iskolát, mint a bátyja, Budapesten a Táncművészeti Egyetemet. 3 évente indulnak ilyen osztályok. Most a Berzsenyi Gimnáziumba jár. Szeptemberben a Nádasdy Gimnázium tanulója lesz, mellette párhuzamosan az első két évet az egyetem előkészítőjeként csinálják. Majd 11.-től kezdik az egyetemet is, érettségi után egy évvel végeznek alapszakon. A nagyobbik már a mesterképzésen van. Mindketten sokat jártak versenyekre, szép sikereket értek el. Gergő emellett sportol is, Európa-bajnoki bronzérmes, világbajnoki 9. helyezett Ju-Jitsu sportágban. De mindemellett lovagol és spartanozik is. Később a sérülésveszély miatt ezekre már nem lesz lehetősége, nem engedi az egyetem. Büszkék vagyunk mindkét gyermekre.
- A táncon kívül mivel szerettek még foglalkozni? Van-e hobbitok?
Edina: A túrázás és a fotózás, de igazából kevés időm van minderre. Érdekel a közélet, az emberek gondja, baja, véleménye. Nagyon sokukkal kerülök a táncoktatás és a fellépések során kapcsolatba. Ezért fogadtam el a felkérést, hogy induljak az önkormányzati képviselő választáson. Gábor végigjárta a Dél-dunántúli Kék-túrát, nekem azért még van vissza belőle. Meg szeretné csinálni az országos Kék-kört is, a maga 2500 km-ével. A nyugdíjazása első napján tervezi az indulást és 70-80 nap folyamatos haladással szeretné teljesíteni.
Úgy legyen!
