A Marcali Castle

biro zoltan

Biró Zoltán a Marcali Rendőrkapitányságon nyomozó s mellette regényeket ír. Most jelenik meg negyedik kötete. Április 1-jén közönségtalálkozón is bemutatja új könyvét az érdeklődőknek a Kulturális Korzóban. Kötetei: Tihanyi fény, A hetedik holló, A kard nyomában

 



- A krimisorozat főhőse író s együtt nyomoz a rendőrséggel. Ismered, szereted ezt a televíziós sorozatot?
- Ritkán nézek tv-t, de az elején néhány epizódot láttam belőle, tetszett. Inkább sokat olvasok. Mindenevő vagyok, a klasszikusoktól kezdve a szórakoztató irodalomig.
- Eredetileg mi a végzettséged?
- Gépésztechnikus. Kényszerből váltottam, hisz a rendszerváltás után megszűnt Magyarországon a gépipar. Elvégeztem a Rendőrtiszti Főiskolát, a nyomozás mindig is érdekelt, szeretem a hivatásom. Bűnügyi osztályvezető helyettesi munkát végzek.
- A munkatársak olvassák a regényeid?
- Igen, szeretik. Olvasóim fele egyébként rendőr, nemcsak Marcaliból, hanem más kapitányságokról is kapok visszajelzéseket.
- Mióta írsz, honnét a késztetés?
- Igazából először zenéltem. Öreglakról származom, ott volt egy zenekarom. Dalszövegeket írtam, előtte a középiskolában verseket. Öt évig voltunk együtt, közösség is volt számomra a banda. Aztán jött a családalapítás, új élethelyzetek, abbamaradt. Kezdett hiányozni egy idő után az alkotás, helyet követelt az életemben. S jött az írás, először hobbiból. A könyvkiadást egy véletlennek köszönhetem. Feltettem valamelyik amatőr írók honlapjára három fejezetet egyik munkámból és pár évvel később arra jelentkezett egy burgenlandi magyar kiadó. Velük igaz, nem valósult meg az együttműködés, de magam nekiálltam keresgélni s találtam kiadókra.
- Nehéz egyébként civilként könyvet megjelentetni?
- Igazából ma több lehetőség van. Csak idő s anyagi ráfordítás kérdése.
- Műveid nem igazán csak krimik, ugyanakkor inkább misztikus, szimbólumokkal dolgozó, gyakran történelmi regények.
- Az első egy kalandregény volt, a második misztikus, a harmadik krimi. Igazából adott hangulatomtól függ, hogy milyen történet kerekedik. A mostani új mű is kalandregény. Lépésről lépésre én magam is észlelem a változásokat írásmódomban. A „legerősebb” egyébként A kard nyomában című könyv, ez kapta a legjobb kritikákat és a kiadóm szerint is itt léptem át hobbi íróból amatőrré. Én magam is éreztem, hogy ez egy komolyabb lépés volt.
- Mit tudhatunk az új regényről?
- A történelmi tény, amin alapul, az Mária királyné menekülése Budáról. Amikor elvesztettük a mohácsi csatát, a királyné a Dunán Pozsonyon keresztül mentette a vagyonát. Nagy részük még ma is a Szlovák Nemzeti Múzeum gyűjteményét gyarapítja. Egyes források szerint negyvenezer ezüst azonban nem került a hajóra, de a várban sem maradt. Hogy hova tűnt el, arra találtam ki történetet. Bemutattam egy fiatalembert, aki szállította s elrejtette a kincset. Ő Szitári Gergely, ezért a cím A szitári ezüst. Két idősíkban mozog egyébként a regény, a mában s 1526-ban. Bejárom a fél országot a kincsvadászat során, az események szálai vezettek írás közben az utamon. A karaktereim egyébként hús-vér emberek a maguk kis tökéletlenségeikkel. Szeretem, ha az olvasók maguk képzelik el szereplőimet, így adok meg információkat számukra.
- Végzel a felkészülés közben történelmi kutatásokat?
- Nagyon sokat, hisz hiteltelen nem lehetek. Elutazok a helyszínekre s van, amikor segítenek a rendőr kollégák is adatokkal, pl. a körmendiek A hetedik holló történetben. Vagy megkeresem adott korszak szakértőit a kérdéseimmel. Az alapötlettől a kész műig kb. másfél év telik el.
- Van-e már új ötlet?
- Már neki is láttam az új történetnek, egy krimit írok. Visszahozom az előző könyvek szereplőit.
- A család mit szól ahhoz, hogy könyveid jelennek meg?
- Nagyon büszkék rám. A gyermekeim kérdezgetnek róluk, sőt a kislányom már a segítségét is felajánlotta. Mindig mesélek nekik általam kitalált dolgokat, amelyeknek ők a szereplőik.

 

Sok sikert a közönségtalálkozóhoz!
Horváthné Csoszó Gyöngyi


Nyomtatás