Megkérdeztünk néhány köztiszteletben álló városlakót arról, hogyan emlékeznek vissza a régi, gyerekkori karácsonyokra. Őriznek-e belőlük valamilyen hagyományt a saját családjukban? Milyen ajándéknak örültek a legjobban? Hogyan telnek majd az ünnepek, mi a szokás náluk?
Gájer Szilárd tanító,
Marcali Mikszáth Kálmán Általános Iskola
Amire már vissza tudok emlékezni, olyan 5-6 éves korom körül lehetett. A karácsony nálunk mindig a nagycsaládról szólt. Nagyon vártuk már, hogy a nagyszüleink megérkezzenek. Akkoriban még nem volt mindennapos a déli gyümölcs, banánt, narancsot, mandarint a ’80-as évek derekán csak télen ettünk, karácsony tájékán.
Szenteste délutánján megérkeztek tehát édesapám és édesanyám szülei is, így ezen az estén nálunk gyűlt össze a család. Talán még óvodás lehettem, amikor pár évig az volt a szokás, hogy amíg otthon az előkészületek zajlottak, mi, gyerekek moziban voltunk a nagyszüleinkkel. Ilyenkor mindig valamilyen mesefilmet adtak, például a Micimackót, a Vukot vagy a 101 kiskutyát. Amikor aztán hazaértünk, már a feldíszített karácsonyfa várt minket és az ünnepi vacsora.
Mindig igyekeztünk hagyományos ételeket tenni az asztalra és ez máig így van. Akkoriban talán a rántott hal volt a sláger krumplisalátával és töltött káposzta, de nekem ez az időszak mindig is a mákos kalácsról szólt. Diósat akkor ettem, ha a két ünnep között elfogyott már a mákos, de szilveszterre gyakran készült újabb adag.
Kocsonyát is mindig ilyenkor főztünk, és főzünk most is, és mostanában halászlé is mindig gőzölög a karácsonyi asztalon, amit én készítek és kizárólag ponty a halszelet.
Mivel a városban éltek unokatestvéreink, ezért karácsony első napján általában meglátogattuk egymást, és megcsodáltuk, ki mit kapott a Jézuskától. Másnap pedig a Gájer család apraja-nagyja apai nagyszüleimnél gyűlt össze.
Édesapámék négyen testvérek, népes családdal, így karácsonykor, húsvétkor és búcsúkor mindig összejöttünk Somogyzsitfán. Nagymamám ilyenkor a szokásoknak megfelelően almát vágott annyi gerezdre, ahányan voltunk és mindenkinek kellett enni belőle, hogy a következő évben megint mind együtt lehessünk.
Nagymamám a falubeli asszonyokkal az év során többször sütött mindenféle süteményeket, tortákat lakodalmakra. Ezeken a családi ünnepeken pedig minden unokájának megsütötte a kedvenc süteményét. A kisszoba rogyásig volt tortákkal, méteres kaláccsal, bejglivel, mindenféle aprósüteményekkel. Unokabátyám kedvence, a mézes puszedli már csak a felső szoba szekrényének tetején fért el.
Nagyszüleim sajnos már nincsenek közöttünk, így ezek az összejövetelek elkoptak. Sokáig azonban szüleimmel és testvéreimmel, illetve családjaikkal a szentestét együtt töltöttük.
Ma már mindenki a saját családjával ünnepel ilyenkor, de karácsonykor összejön a família, hasonlóan a régi időkhöz. Szűk családunkban tíz unokatestvér van, így talán a gyerekeink érzései is hasonlók lehetnek, mind nekünk voltak akkoriban.
Igyekszünk karácsonytájt kiszakadni kicsit a hétköznapokból, bár a napi rutin öt gyerek mellett gyakran átveszi az uralmat az ünnepek felett is. Igyekszünk egymásra odafigyelni, és mindig együtt készülünk az ünnepre. Advent idején szép lassan előkerülnek a fények, a karácsonyi manók, a kandalló, és ahogy egyre közeledik az ünnep, szinte észrevétlenül telik meg karácsonnyal a ház.
Szentestére készülve jönnek hozzá az illatok, a fahéj, narancs, fenyőillat. A karácsony nálunk ma is a családról szól, és nem is tudnám másképp elképzelni.
Dombóvári Kinga igazgató,
Berzsenyi Dániel Városi Könyvtár
Nagyon szeretem a karácsonyt, gyerekként is az egyik kedvenc ünnepem volt. Fontosak nekem a karácsony körüli rituálék, amelyek minden karácsonyomban egyformák voltak. Ilyen az ünnepi vacsora, ami nálunk mindig halászlével kezdődik, utána rántott ponty, párizsi pulykamell és francia saláta.
Ezután kezdődhetett az ajándékbontás. Az egyik legemlékezetesebb karácsonyi ajándékom volt a Game of Life családi társas játék, amellyel utána sok éven át játszottunk minden karácsonykor, s most már a saját gyerekeimmel teszem ezt. Hasonló szokásokat próbálok kialakítani saját családom körében is.
Zajcsukné Páhi Katalin tanár,
Marcali Noszlopy Gáspár Ált. és Alapf. Művészeti Iskola
A karácsony és a karácsonyfa díszítés különleges szerepet játszott mindig az életemben. Tíz éves koromig Niklán laktunk, szobáink jóval magasabbak voltak, mint a mostaniak, de szüleim minden évben mennyezetig érő karácsonyfát állítottak. Rengeteg dísszel, aminek egy részét mi magunk készítettük. Színes és fényes papírból, szalmából, dióból. A fát közösen díszítettük és estére mindig ott voltak alatta az ajándékok is.
Mivel édesapám orvos, számunkra természetes volt, hogy ünnepekkor is dolgozik. Szeretett fényképezni, a képeket ő maga hívta elő, így nekünk mindig saját készítésű karácsonyi képeslapjaink voltak, amin a húgommal mi szerepeltünk. Később Marcaliban már sok-sok rokonunkkal együtt ünnepeltük a karácsonyt. December 24-én este mindig annál a családnál gyűltünk össze, ahol a legtöbb kisgyerek volt. Így sokáig nagybátyáméknál töltöttük a szentestét.
Talán a legszebb karácsonyom 1987-ben volt, amikor december 22-én megszületett Eliza, a nagyobbik kislányom. Ugyan a marcali kórházban töltöttem, de ezt nem bántam. Az ágy mellett lévő éjjeli szekrényre egy pici fenyőág került, a kórház előcsarnokában pedig egy hatalmas, gyönyörűen feldíszített fát csodálhattunk. Ettől az időszaktól kezdve a család a szentestét már nálunk töltötte. Amikor már két kislány volt a családban és a húgomnak is megszülettek a kisfiai, az ő feladatuk volt a nagyszülőknél feldíszíteni a karácsonyfát. Ezt mindig nagy örömmel tették. Elizával és kisebbik lányommal, Lilivel már az adventi időszakban elkezdtünk készülődni az ünnepekre. Mézeskalácsot sütöttünk, aminek egy része karácsonyfadísz lett, mert az aranyos figurákat sajnáltuk megenni. Úgyhogy lovacskák és egyéb állatfigurák, sőt kutyánk, Hádész sógyurmából készült mancslenyomata is ott lógott a fán.
Minden évben különleges feladat volt a fagyöngy beszerzése. A marcali hegyben sétálva, mindig találtunk egyet-egyet, ami aztán itthon a lakást díszítette. Évközi kirándulásaink alkalmával – akár a tengerparton, akár a hegyekben jártunk - mindig gyűjtöttünk fenyőtobozokat, amik szintén felkerültek a karácsonyfára.
A mikor a gyerekek már nagyobbak lettek a szentestét csak a szűk család töltötte együtt. Másnap viszont az ünnepi ebédre hozzánk érkezett a dédnagymama, a nagyszülők, húgom és családja az unokatestvérekkel, barátokkal, barátnőkkel.
A 2020-as év emlékezetes volt, hiszen december közepétől egészen 23-án éjfélig a covid járvány miatt karanténba kerültünk. Nagyon megható volt számomra, ahogy a családtagok, barátaink, ismerőseink meg-megjelentek a ház bejáratánál, ajándékokkal leptek meg minket, amiket aztán az ablakpárkányon hagytak. Abban az évben így Elizával ketten díszítettük a fát, és ültünk az ünnepi asztalnál. Karácsony első napján azonban már hazajöhetett Lili is és egy rövid időre húgomék is meglátogattak bennünket. Így lett újra vidám az ünnep.
Azóta már korábbi szokásaink újra visszatértek. A december 24-i szűk családi körben történő vacsorát másnap közös családi ebéd követi. Így lesz ez idén is.
Molnár Tímea Kéz-lábápoló, műkörömépítő,
a Marcali Városi Csevegő facebook csoportjának adminja
Karácsony közeledtével mindig ünneplőbe öltöztetjük a szívünket, lelkünket. Régen sem volt ez másképp. Attól függetlenül, hogy édesapám az égből vigyáz rám kisgyerek korom óta, az édesanyám, nagyszüleim, édesanyám testvérei mindig igazi ünneppé varázsolták ezeket a napokat. Szerényen, de szépen megterített asztalra, hatalmas karácsonyfára emlékszem. Jókedv, családi összejövetel, beszélgetés, az ajándékok kicsomagolása volt a jellemző nálunk. Amíg engem szánkózni vittek a Nagypincéhez vagy a hegybe, addig a fát meghozta a Jézuska. Sosem volt szigorú menetrend az ünnepek alatt, de együtt volt a család és sokat játszottunk, beszélgettünk. Tudom, hogy ez a csodásan színes mesevilág, öröm megteremtése azért is nagy erőfeszítésbe került, mert apu már nem lehetett velünk. Mérhetetlenül nagy szeretet vett körül mindig. Nagyapám és nagymamám oszlopos tagjai, a család szilárd, összetartó ereje voltak. Mára ezt a szerepet édesanyám vette át. Nagyon jól működünk, egymás iránti tisztelettel, szeretettel élünk.
Ha volt a régi Tanácsnál Télapó váró és karácsonyi műsor, mindig elvitt a család. Szita Heni néni kedvéért szavaltam a gyerekeknek, felnőtteknek a műsorban. Majd a Télapót Heni néni ölébe bújva vártam. Az ő varázsa arra is rávett a későbbiekben, hogy a névadó ünnepségeken elmondjak pár verset.
A mai napig az édesanyám, a párom, a testvéreim és az egész családom a támogatás, a menedék, a szeretet forrása számomra. Nemcsak karácsonykor, hanem a hét bármely napján.
Az ünnepet megelőzően édesanyámmal és a húgommal karácsonyi asztali és ajtó díszeket készítünk minden évben, saját portáinkra, vagy a régieket szépítjük fel. A szívemet ezen a karácsonyon is ünneplőbe öltöztetem. Jómagam ötlete alapján, a családom férfi tagjai által készített karácsonyfát idén is feldíszítem az ünnep közeledtével. Biztos vagyok benne, hogy az ünnep javát édesanyáméknál töltjük majd. Karácsonyi mazsolás kalácsot, pulykát fogok sütni. A családunk ilyenkor összeül közös ebédre. Rántott hal, töltött káposzta és bejgli lesz a menü. Édesanyám nagy gondossággal, ízletesen, csupa szeretettel készíti el az ünnepi menüt. Felállítjuk a fát, a kis betlehemet, kivilágítjuk a portát, az ablakokat, erkélyt. Jókat beszélgetünk, esetleg társasozunk. Nagymamámat idén ismét elviszem az éjféli szentmisére, ahol én is köszönetet mondok, hálát adok az életem szép részeiért, az elért eredményeimért, azért, hogy lassan, de biztosan jobban vagyok.
Hálás vagyok, hogy sikerült az egyik közösségi oldalon egy olyan jól működő, több ezer ember által ismert platformot létrehozni, a Marcali Városi Csevegő adminjaként (Facebook csoport), ahol a közösség építése a cél, segítőkészség és az egymás felemelése az irányadó, példát statuálva ezzel mindenkinek. Jó színbe feltüntetni városunk aktív, sikeres, eredményes embereit, hiszen így érdemes, így méltó élni. Egymást felemelni, hálásnak, alázatosnak lenni, szeretettel fordulni embertársaink iránt. Köszönöm az ott ténykedő moderátoraimnak, hogy az általam képviselt vonalat viszik tovább és elhivatottan a segítségemre vannak!
Megköszönöm, hogy a Városszépítők kis csapatát megálmodhattam, megvalósíthattam és nagyon büszke vagyok a lányokra, akikkel baráti szálak szövődtek és eredményes munkát végeztünk hétvégente, Marcali városunk szépségéért, tisztaságáért, az itt élő emberekért. Ha az egészségem engedi, jövőre folytatjuk tovább.
Hálát adok, hogy ilyen baráti/ismeretségi köröm van. Az ő közreműködésükkel együtt, a rászoruló időseknek idén ismét tudtam adományt gyűjteni, kiosztani, amit hagyományként, több éve teszek. Mindig csatlakozik ehhez a körhöz új ember, aki nemességével hozzájárul ehhez a tevékenységemhez.
Az ünnephez tartozik, hogy ne csak a lelkünkbe költözzön a karácsony, hanem az otthonunkat, környezetünket is kivilágítsuk a karácsony fényeivel, hiszen ez olyan ünnepi. Kívánom az olvasóknak, hogy szeretetteljesen, békésen, meghitten töltsék az ünnepeket. Ha nincs is körülöttük nagy nyüzsgés, adjanak hálát mindazért, amijük van. Hiszen akkor tudjuk ünneplőbe öltöztetni a szívünket-lelkünket, ha megelégedéssel gondolunk az életünk minden pillanatára és a szépet, jót előtérbe helyezzük, értékeljük. Legyen az kisebb-nagyobb, bármilyen, de a miénk…
Olyan, mint a karácsony!
Áldott ünnepeket mindenkinek!
Takács Bernadett ügyvezető,
Marcali Takács Sütöde Kft.
Számomra a karácsony egy különleges ünnep.Mindig is tetszett a készülődés, a sürgés-forgás az ünnep előtt. Húgaimmal anyunak segítettünk a konyhában, kicsinosítottuk a házat, feldíszítettük a karácsonyfát és vártuk az estét.Kisgyermekként nagyon vártam a meglepetést, vajon milyen ajándék lesz a karácsonyfa alatt.
A személyes ajándék akkoriban (1970-es évek) hasznos dolog és könyv volt. Most is szeretek olvasni. És mindig kaptunk a testvéreimmel valami közös ajándékot is, általában társasjátékot, amit a vacsora után kipróbáltunk…ez a családi szokás ma is megvan.
Közben elrepült az idő, nem csak én, hanem a fiaim is felnőttek, saját kis családom lett.
Férjemmel 1995. december 23-án kötöttünk házasságot. Mivel ezen a napon dolgozunk, ezért a következő napon emlékezünk erre az évfordulóra. A Szentestét általában szűk családi körben, négyesben töltjük otthon. Feldíszítjük a karácsonyfát, elfogyasztjuk a vacsorát. Az ételsor kissé hagyományos, halászlé, sültek, saláták, gyümölcsök, édesség, és az ünnepi torta. A következő napokon a tágabb családdal folytatódik az ünneplés és ilyenkor előkerül valamelyik társasjáték vagy kártya is.
