Ahol tudnak, segítenek

Ahol tudnak, segítenek

Karácsony közeledtével nyitottabbak vagyunk mások segítésére, talán jobban észrevesszük azokat az embereket, akik nem csak ünnepekkor teszik ezt. Ilyenek a polgárőrök.

Megtapasztaltam, hogy bármikor bizalommal fordulhat hozzájuk bárki a problémájával. Egy hónapja idős szüleim udvarába késő este egy idegen mászott be a kerítésen át, feltételezem, nem jó szándék vezérelte. Ők észrevették, és elijesztették. Másnap, vasárnap reggel felhívtam Horváth Attilát, megkértem arra, ha lehet, a napokban néhányszor menjenek el a szülők háza felé. Ő még aznap kölcsönbe kamerát szerelt fel addig az udvarba, amíg mi sajátot tudunk üzembe helyezni. Azóta is többször járőröznek a környéken, hisz több egyedül élő nyugdíjas lakik arra.

 

Horváth Attilával, a polgárőr egyesület elnökével és két társával beszélgettem.

- Mikortól működik polgárőrség Marcaliban?

Horváth Attila:
- Marcali Város Polgárőr Egyesület a hivatalos nevünk, 1998-ban alakultunk. Laki Istvánék hozták létre, sokáig ő volt az elnök, majd Pápai Éva.
Én 2022-től vettem át a tisztséget. Jelenleg 58-an vagyunk tagok, négy éve két fiatal is csatlakozott hozzánk. Hetente tudunk szolgálatot teljesíteni. Javarészt marcaliak, de pl. Horváth Cintia és Horváth Attila gyótai. Meiszterics Titanilla Keszthelyről járt be, ő ott is dolgozik a kórházban.

- Mik a civil foglalkozásaik?
- Változatos. Többen dolgoznak a GAMESZ-nál, vannak egyéni vállalkozók. Az én főnököm is nagyon korrekt, megértő ezzel a munkámmal kapcsolatban. Tudja, hogy a városért, az emberekért dolgozunk.

- Milyen sűrűn vesznek fel szolgálatot egy héten?
- Állandó napjaink a szerda, péntek, szombat és vasárnap. Ha kell, más napokon is dolgozunk, attól függően, milyen típusú események történnek. Mi segíteni próbáljuk a rendőrség munkáját. Jó a viszonyunk egymással, összedolgozunk. De ugyanezt elmondhatjuk a tűzoltókról, mentősökről is. Ünnepekkor tovább szolgálunk, rendkívüli eseményekkor, ha kérnek bennünket, segítünk. Mindenszentekkor már délelőtt a temetőkben és környékén vagyunk, irányítjuk a forgalmat, igyekszünk megakadályozni a
lopásokat. De dolgozunk a karácsonyi és újévi időszakban is a rendőrséggel együtt. Végh Ferenccel vállaltuk azt is, hogy rendszeresen bevásárolunk néhány egyedül élő idős embernek. Rendezvényeket is biztosítunk. Nagy Sándor minden második szombaton a meccseken felügyel.
- Hogyan kell elképzelni a járőrözést, mire van jogosultságuk?
- Természetesen nem csak kocsikázunk, hanem például próbáljuk kifigyelni a besurranásos lopási eseteket. Igyekszünk beazonosítani azokat a személyeket, akik csak megfigyelők a bűneset előtt. Figyelmeztetjük a kerékpárosokat a közlekedési táblák utasításainak betartására. Célunk a megelőzés, mi nem büntetünk, csak figyelmeztetünk. Hangsúlyozom, a fő területünk a megelőzés, figyelmeztetés és a segítségnyújtás.

- Mihez van joga egy polgárőrnek azon kívül, hogy figyelmeztet? Mit csinálnak, ha tetten érnek valakit bűncselekmény elkövetése közben?
- Értesítjük a rendőrséget és ott tartjuk az elkövetőt a járőr megérkezéséig.

- Mennyire jellemző Marcalira a bűnözés, hogyan látják?
- Nem jellemző, az elmúlt években minimális esetben kellett beavatkozni. Ritkább lett a szőlőspincék feltörése is.

- Időseknél mire figyeljenek a hozzátartozók? Mit javasol?
- Főleg a szomszédok beszélgessenek, menjenek át egymáshoz. Látszódjon, hogy van mozgás a háznál. A gyerekek sűrűn látogassák az idős szülőket. A bűnözők először kifigyelik a kiszemelt házat, hányan, kik lakják. Ha van rá mód, szereljenek fel kamerát, vagy legyen olyan kutya, ami nem fogad el idegentől semmi ételt, különben akció előtt gyakran megmérgezik őket. Több ilyen eset volt az utóbbi időben a városban. Ha valami gyanúsat észlelnek, azonnak hívják a 112-es telefonszámot és ragaszkodjanak az intézkedéshez!

- Az emberek hogyan viszonyulnak a polgárőrökhöz?
- A többség elismeri a munkánkat. Azt azért szeretném elmondani, nagyon nem helyes, ha a szülők az egyenruhásokkal riogatják a gyerekeket. Pont arra kellene megtanítani a kicsiket, ha bajba kerülnek, akkor pont hozzájuk (hozzánk) kell fordulniuk. Nemrégen történt, hogy egy 3-4 éves kislány az egyik fesztiválon elkeveredett a szülők mellől. Ő tudta, mit kell tennie, odajött hozzánk segítséget kérni! S meg is lett hamarosan az anyuka.

 

polg1

Csoport névsora: Horváth Attila, Dinnyés Attila, Nagy Sándor, Lukács János (elnökhelyettes elhunyt), Horváth Attila
Pápai Éva, Meiszterics Titanilla, Horváth Cintia

 

- Miből tartják fent magukat?
- Az OPSZ alá tartozunk. A megyei elnök Poór Gyula, nélküle autónk se lenne. Korábban az önkormányzattal volt közös üzemeltetésben a gépkocsi, amit használtunk. A mai napig havi szinten támogatnak bennünket. Szükség is van rá, hiszen mi nonprofit szervezet vagyunk, nincs saját költségvetésünk. Kihasználjuk a pályázati lehetőségeket, s adományokat, felajánlásokat fogadhatunk el. A hivatalos internetes oldalunkon megtalálható a számlaszámunk.
Mi rendezvények biztosításáért sem fogadhatunk el pénzt, nem adhatunk számlát. Fő támogatónk az Országos Polgárőr Szövetség és az önkormányzat. Sajnos, az itteni cégek kevésbé adakozóak felénk. Mi ebből üzemeltetjük az autót, amivel járőrözünk. Ha elfogy az üzemanyagra a pénz, megyünk kerékpárral és gyalogosan. Ekkor azonban adott szolgálat alatt kisebb területet tudunk bejárni. Kijelölt útvonalunk nincs, aznap döntünk arról a helyzetnek megfelelően, merre megyünk. Rendőrök nélkül Marcali, Bize, Boronka és Gyótapuszta a területünk, velük a volt járás is. Havi szinten 800-850 km-t megyünk. Gyakran a kocsi fűtésén próbálunk spórolni pénzt. A megyei vezetőnk próbál egyre több mindent kiharcolni a polgárőröknek, ebből költünk eszközökre (pl. kamerák vásárlása, hogy azt egy időre kölcsönözni tudjuk a segítségre szorulóknak), ruházatra.

- Kapnak valamilyen hivatalos elismerést a munkáért?
- Igen, minden évben kiemelik a jól dolgozókat. Ez erkölcsi elismerés, nem pénzbeli jutalom.

- Vannak rendezvények a szövetségben?
-Igen. Vármegyei és országos szinten is megszervezik a Polgárőr-napokat, ekkor tudunk találkozni a többiekkel is. Vannak csapatépítő tréningek. Minden egyesületben megvan az az összefogás, ami kell ehhez a munkához. Lehet egymástól jó gyakorlatokat tanulni, megbeszélni, mik azok az eszközök, amelyek jól jöhetnek a szolgálatban.

- Párjaik hogyan viselik ezt az időigényes elfoglaltságot?
- Kénytelenek elfogadni. Többnyire a párjaink is polgárőrök, idővel ők is tagok lettek az egyesületben.

- Meiszterics Titanilla még ifjú polgárőrként, tíz éve csatlakozott az egyesülethez, ekkor még Kaposvárra járt gimnáziumba. Mi vonzott mindebben 16 évesen?
- Attila a család régi ismerőse, ő mesélt a munkáról. Kíváncsi lettem, mit is csinálnak, hogyan segítik a várost, ezért elkísértem néhány szolgálatba. S itt is ragadtam. Tanulás mellett heti 2-3 alkalommal járőröztem. Később átjelentkeztem a marcali gimibe. Miután dolgozni kezdtem, maradt a heti egy szolgálat. Megszületett Lara kislányom, majd Keszthelyre kerültem dolgozni, a kórházban lettem a sürgősségi osztályon adminisztrátor. Amíg kicsi volt, csak rendezvényeken segítettem, addig édesanyám vigyázott rá. Most már óvodás, szeretnék visszatérni, intenzíven végezni ezt a munkát. A gyermekem édesapja is polgárőr egyébként.

- Hányan vannak hölgyek a csapatban? A férfiak elfogadtak benneteket?
- Öten vagyunk jelenleg. Egyenrangú tagok vagyunk, mi ugyanúgy részt veszünk mindenben. Nyilván jobban féltenek bennünket. De ez így van ma már a rendőröknél is. Ahogy változik a világ, változik a hozzáállás is.

- Mi a vonzó ebben a tevékenységben? Mi a titok?
- Eleve segítőkész emberek vagyunk. Ha ezáltal könnyebbé, jobbá tudjuk tenni az emberek életét, az végtelenül jó érzés. Szeretjük csinálni, erre tettünk esküt.

Horváth Attila szerint fontos az is, hogy jó a közösség. Olyanokból áll, akik tenni szeretnének a városért, az emberekért. Összeszokott, jókedvű a csapat.
Dinnyés Attila is Keszthelyen dolgozik, ott jelenleg nincs egyesület, nem működnek. Szeret Marcaliban a csoport tevékeny tagja lenni.

- Nemsokára karácsony. Hogyan telik, mi a szokás a családban?
- Szeretteink alkalmazkodtak ahhoz, hogy lehet, ünnepen is szolgálatban vagyunk.

Meiszterics Titanilla:
-Mivel kórházban dolgozom, a kislányom megszokta, hogy anya esetleg távol van. Legfeljebb később kapja meg az ajándékokat, de nem marad el az ünnepi hangulat. Anyukáméknál leszünk. Húsleves, rántott hús, francia-
saláta a menü. A halászlevet mindig én készítem. Azt, hogy milyen sütemény legyen, szavazásra bocsátom, s teljesítem a kívánságokat.
Horváth Attila:
-Nincs meghatározott ételsor. A keresztgyermekeimmel fogom tölteni a karácsonyt. Meglátogatom majd a barátaimat is.

Békés, nyugodt, boldog ünnepeket kívánunk!

 

polg2


Nyomtatás