Marcali városát nyugatról a Marcali-hát dombvonulata, keletről pedig a Nagy-Berek vizes nyúlványai veszik körbe, meghatározva így a település elnyújtott észak-déli fekvését. A „fő ütőeret” jelentette az elmúlt századokban a kis postaút, ma 68-as főút, amely mentén kialakult ki a város magja.
A mindenkori központi szerepet a többszöri átépítés után ma is álló római katolikus templom, plébánia és a római katolikus elemi iskola, valamint az előtte elhelyezkedő piactér képezte. Nem lehetett véletlen, hogy a Kátyó-patak másik partján építette fel 1840-ben első templomát az izraelita felekezet is. Hadászati jelentőséggel a templomtól nyugatra, egy kilométerre lévő, a Kátyó fölé magasodó törökkori földvár bírt, ám annak a nyomait a 19. század végére eltüntették, és a területét később felparcellázták (a mai Vár utca, Jókai utca környékén). A város másik meghatározó jellegét az adta, hogy itt a 18. század elejétől a Széchényi család nagybirtokainak egyik központi uradalma helyezkedett el. A településen – a mai Széchényi utcája két oldalán, és részben a Rákóczi utca nyugati oldalán – található földesúri tulajdonú házak, telkek meghatározták a fejlődési lehetőségeket. A 18. században, főképpen pedig a nagy tűzvész utáni 1802-es újjáépítést követően az uradalmi épületek, „árendás” bérlők által lakott üzletes, földszintes, szárazkapus házak, és a majorság tisztikarának (pl. intézői, ügyészi, számvevői) téglából emelt, cseréptetővel ellátott otthonai számítottak a legjobban megépítetteknek. Itt telepedtek le azok a katolikus német iparosok, akiket Széchényi Ferenc hívott Marcaliba. (Például a Roszmanith tímár család a 20. század közepéig folyamatosan működtette üzemét a római katolikus templommal átellenben.) A mezőváros említett két főutcájához kapcsolódó utcákban álltak a jobbágytelkek, későbbi paraszt és iparos portrák (pl. a mai Templom, Kaposvári, Szigetvári utcák). Ezek az épületek, sövényfalú, vertfalú, nád vagy zsupp tetejű épületek voltak, amelyek könnyen leéghettek. A település másik központi jellegű épülete a 18. század végétől működő, a mai ún. „Kopári-sarkon” álló regália vendégfogadó és postaállomás volt. Vele szemben, délre állt egy másik 18. századi eredetű ház, a Rácz-bolt épülete, amely bérház is volt egyben. Mivel Marcali a mezőváros közigazgatási és bíráskodási központ is volt, ezért a 18. század közepén „vármegyeháza”, majd főszolgabírói hivatal is állt itt.
Marcaliban igazán jelentős, a településképet átalakító változások a dualizmus korában történtek. 1866-ra felépült az Ybl Miklós tervezte Széchényi-kastély. Az 1850-es és 1860-as években letelepedett, műhelyeket és üzleteteket működtető zsidó iparosok és kereskedők bérelték, majd megvették az uradalmi „árendás” házakat. A 20. század fordulójának utcaképét a Marcaliban is elterjedő képeslapokon lehet nyomon követni. A földes, de kétoldalt árokkal, fasorral, gázlámpákkal ellátott utcaképet, és téglaborítású járdára nyíló üzletes lakóházakat elsősorban a mai Rákóczi utcában (Lángi, Schwetz), és a Széchenyi utcában (Wilhelm, Marcali Takarékpénztár Rt.) lehetett látni. A legimpozánsabb épület a Kopári család üzletháza és a Korona szálloda volt, valamint dél-keletre Lichtenstern Miksa sarki üzletes lakóháza. A Kossuth utca ekkor vált a helyi vagyonos polgárok és iparosok lakóhelyévé (például Kasza Sándor közjegyző, Fülöpp István orvos, Bernáth Béla ügyvéd, Scheiber Ernő gabonakereskedő), szinte napjainkig megőrizve egységes arculatát. Itt épült fel később az Ipartestület székháza is.
Az épületek tervezését és kivitelezését id. Sztelek Ferenc, ifj. Sztelek Ferenc, Csomós Gergely és Csomós László építőmesterek és építészek végezték el egy kivételesen hosszú korszakban 1850 és 1943 között.
A közlekedés fejlődése 1892-ben érte el Marcalit, amikor megnyílt a „vicinális” vasút, amely bekapcsolta a települést a Budapest és Bécs végcélú gazdasági körforgalomba. Az állomásnak a településközponttal való összekapcsolásával jött létre a Vasút, Erzsébet (ma, Petőfi) utca, ahol a 20. század közepéig iparosok, kereskedők, értelmiségiek építették fel polgári ízlésű lakóházaikat: vasúti vendéglő, Vajda Gyula járásbíró, Vasvári Mór kereskedő üzletes lakóháza, Kertész mór telekkönyvezető, Lenkei Ernő építőanyagkereskedő, Lengyel Pál gabona és borkereskedő, Frankó Andor lakatosmester, Mizsur Ádám nyomdász. A legmeghatározóbb épület pedig az 1906-ban elkészült szecessziós zsinagóga volt. A Széchényi utcában „A Münz és Berger” cég üzletes lakóháza képviselte az első emeletes házat Marcaliban, vele átellenben pedig a valószínűleg még a 18. század végén megnyílt patika ódon épülete állt. Ebben az utcában nyílt meg a fiú polgári iskola is 1901-ben. A századfordulón épült fel a tűzoltóság épülete, több ipari üzem, amelyek közül kiemelkedett a Széchényi család téglagyára a Kossuth utca végén és a Bőhm család malomépülete a Templom utca végén. Ekkoriban, 1912-13-ban épült fel a neobarokk kastély ma is álló épülete. A Rákóczi utcában, a sarkon állt az Isztl család 1900 körült készült díszes üzletes lakóháza, utcára nyíló üzlethelységekkel. A település második, egyben legdíszesebb emeletes, üzletes háza 1903-ban készült el dr. Mayer Ignác ügyvéd megrendelésére.
Az igazán jelentős középületek az 1920-as években épültek, amelyek részben ma is uralják Marcali belvárosának a képét, ezek a járásbíróság, volt adóhivatal, ma rendőrség és a polgári iskola, ma Noszlopy iskola épületei. Az 1945 előtti utolsó jelentősebb építkezésekre az 1930-as évektől került sor, ekkorra épültek új lakóházak, amelyek közül különlegeségével kiemelkedik Hikman Béla műlakatos üzletes lakóháza a Petőfi utcában, és Schusztek Jenő főorvos villája a Kossuth utcában, valamint a hangulatukban egységesen szép Strausz István utcai polgári házak (a mai Noszlopy utcában). Ebben az időszakban Csomós Gergely és Csomós László kivitelező munkáját dicsérik például: a Közkórház műtőtömbje a Kossuth utcában, a Főszolgabírói hivatal a Rákóczi utcában, és a városháza mai épülete, amely 1943-ra készült el.
Marcali építészeti képének 1945 előtti alakulásában a méretében hasonló magyarországi kisvárosok jellegzetességeit találjuk. Ezek fontosabbjai, hogy az adott települést, mint piac- és vásárközpontot, igazgatási szerepe kiemelte a környezetéből, létszámában növekvő lakossággal bírt, évszázadokon keresztül közlekedési csomópont, esetleg egy uradalom központja is volt, és rendelkezett polgárosodó, művelt és vagyonos réteggel is. Országos jelentőségű épületei (római katolikus plébániatemplom, Széchényi-kastély) mellett a korszak meghatározó építészeti stílusaiban alkotó helyi kötődésű építőmesterek alakították ki Marcali lakó- és üzletházait, intézményeinek székhelyét. A településkép meghatározó jegyeit ezek a mára komoly építészeti örökséget jelentő, védendő épületek hordozzák, nélkülük szegényebb lenne a város.
A Marcali építéstörténetére vonatkozó dokumentumok, tervrajzok, fényképek, képeslapok megtalálhatóak a Marcali Múzeum gyűjteményében.
Huszár Mihály - történész