Háromi Horváth Krisztina
1. Milyen évet hagynak maguk mögött?  Minek örültek idén leginkább? Mi az, ami jobban is sikerülhetett volna? Volt-e számottevő változás az életükben? És a családéban? Keveredtek-e valamilyen humoros helyzetbe? Átéltek-e valamilyen érdekes helyzetet? 2. Mit várnak 2019-től?  Milyen feladatok állnak  előttük? Mit szeretnének?  Milyen változásnak örülnének? Mitől tartanak leginkább? Van-e, lenne-e három kívánságuk?

 

Karácsony közeledtével a legtöbb ember igyekszik visszatekinteni az elmúló egy évre, amit én többnyire szakmai ártalomból teszek, hiszen programszervezőként mindenképp látnom kell, hogyan sikerül lezárni az évet. Összességében eléggé vegyes, mondhatni nehéz évet tudhatok a hátam mögött, sok munkával és aggódással, de azért örömökkel is. Magánemberként annak is nagyon örültem, hogy sikerült az első iskolás nyári szünetet jól megszervezni a nagyfiam esetében. Ugyan a nyaralás nem jött össze, de sokat kirándultunk és strandoltunk. A munkában, úgy gondolom, hogy sikerült a tervezett utat bejárnunk a kollégákkal. Persze előfordult néha, hogy nem úgy alakult valami, ahogy terveztük, de erre mindig fel kell készülnünk és új megoldással előállni. Továbbra is célunk, hogy a legkisebbektől a legidősebbekig mindenkit meg tudjunk szólítani, a lehetőségeinkhez mérten igényes és színes programokat tudjunk kínálni. Szerencsére sokan vannak még, akik szívesen kimozdulnak egy-egy program vagy rendezvény kedvéért, például színházi és más előadásokra, kiállításokra vagy szabadtéri nagyrendezvényekre, de szűkebb rétegeket is szívesen kiszolgálunk. Újdonságokat is igyekszünk becsempészni, de nyilván az egyensúly és kiszámíthatóság is fontos. Ezt igyekszem magánemberként is tartani. Számottevő változás nem történt velem, ami nem biztos, hogy rossz. Érdekes, humoros helyzetek szerencsére mindig akadnak, hiszen nagyon sokféle emberrel találkozom, a meghívott előadók, színészek a legtöbbször kedvesek, közvetlenek és nem ritkán igazi humorzsákok. Kedves, vidám emlékeket őrzök Csengeri Attiláról, Maksa Zoltánról vagy a Bonbon együttesről. De ami fontos, hogy a kollégákkal is igyekszünk mindig humort csempészni a munkába, ami frissítőleg hat pl. egy tíz órás nagy rendezvénynél. Családon belül a humoros helyzetekről legtöbbször a kisebbik fiam gondoskodik a maga kemény 4,5 évével, de a barátaink szintén sokat színesítenek a szürke hétköznapokon.
Ugyan fogadalmakat nem szoktam tenni, de azért a szándék minden új év hajnalán megvan bennem, hogy változtassak azokon a dolgokon, amelyeken szükséges. Szerintem mindenki többet vár egy új évtől, mint ami reálisan megvalósulhat, ami akár ösztönzően is hat.
Én szeretném a munkámat továbbra is elhivatottsággal és becsülettel folytatni, minél jobb feltételekkel, melyek a programok színvonalához is hozzájárulnak. Gondolok itt pl. a színházterem felújítására. Ehhez kapcsolódóan kicsit tartok a jövő évad szervezésétől a színházaktól elvett TAÓ miatt, de reménykedem benne, hogy lesz arra megoldás, hogy anyagilag se az intézményünk, se a közönség ne érezze meg. Ez ügyben nagyon örülnék egy kedvező változásnak, mert szerencsére a városunkban elég nagy létszámú lelkes színházkedvelő van, akiknek továbbra is ár-érték arányban minőségi kikapcsolódást szeretnénk biztosítani. Bizakodó vagyok, de sok mindentől tartok is, amit inkább nem részletezek, nehogy bevonzzam. Szervezőként a rossz időtől tartunk, meg hogy valami keresztül húzza a terveinket, de így legalább mindig van egy adag adrenalin mindenkinél. Ha lehetne három kívánságom, akkor először is jó egészséget mindenkinek, mert ha egészség van, minden van – a pénzt inkább szórakozásra költsük, mint gyógyszerekre… Második kívánságként legyen az elégedettség, mert az elégedett ember boldog is.
Végül kívánom a világbékét… , mert napjainkban kezd aktuálissá válni.